Egyszer Szókratészt megkérdezte egy tanítványa a
tengerparton:"Mester, mikor leszek olyan bölcs, mint Te, mikor fogok én
megvilágosodni? Szókratész robosztus testalkatú ember volt. Karon fogta
az ifjút, és elindultak befelé a tengerbe. Amikor a víz vállig ért,
Szókratész belenyomta az ifjú fejét, és olyan sokáig tartotta, amikor
már majdnem megfulladt. Végül kihúzta, és az ifjú zihálva lélegzett.
- Mire vágytál legjobban a víz alatt?
-
Levegőre - hangzott zihálva a válasz. - Majd akkor, édes barátom, akkor
fogsz megvilágosodni, ha jobban vágysz rá, mint az imént a levegőre."
Még hozzátenném: Amikor nem éred be kész
válaszokkal, amikor önön éhséged és szomjúságod akkora, hogy ott is
keresel, ahol semmi esély arra, hogy találhatsz, és meghagysz mindenkit a
maga hitében és igazságában, mert vitatkozni annyi, mint mások igazsága
miatt önmagunkon bosszút állva felhergelni magunkat. Mindenki Ön-magát
tanítja, és a másikat tükrözi. Mindenki abban a témában dolgozik
Ön-magán, ami nála a következő feladata. Megsértődni annyi,mint a
tükörben látott fintorgó majom láttán ököllel belevágni, és utána a
vérző kezet nyalogatni.
Mindent Te teremtettél az életedben,
mindent. És ez egy tükör világ, minden fordítva van a tükörben, nem úgy,
ahogyan Te látod. Az egyetlen értelmes kérdés most magamtól, miért
teremtettem én a XY kérdését magamnak most? Miért aktuális ez most
nekem?
Az élet ritmus. A kilégzésből lesz a
belégzés, és fordítva. Amikor valaki a szenvedések mélységeit (Nem
elsősorban fizikaira gondolok) a szeretet magasságába képes emelni az
ISTENI kegyelme által, akkor világosodik meg, nem előbb. A hoponoponó
egy lehetőség erre, és aki keres, az talál. A nagy többség nem keres, és
ezért nem is talál. Ők a mindent tudók, akik, ha ajándékba kapnak egy
információt (Pl. könyvet) egy ilyen technológiáról, akkor ráülnek, hogy
arról jobban lássák a TV-t.
Kommentáld!